„Ha Isten időn kívüli, és teljességben látja a világot, akkor valami olyasminek láthat minket, mint mi a fényképet. Egy olyan fényképet, amin rajta van minden pillanatunk, meg nagyapáink és unokáink minden pillanata.”
- Bartis Attila: Az eltűnt idő -
A fotográfiával kapcsolatos első emlékem nem az alkotás/fotózás, hanem a sötétkamra pirosló fénye. Gyermek voltam! Talán még emlékeznem sem szabadna rá, olyan kicsi, de a lesötétített szobában a vörös zsírpapíron átszűrődő fénytől látható kép a retinámba égett: anyám görnyedt a nagyítógép mellett, élességet állított, hogy a nyári hosszú nap után ki tudja szolgálni azokat a turistákat, akik medvével, gólyával, őzikével kapcsolatos emléket akartak vinni magukkal Szovátáról.
Amintire din Sovata (Emlék Szovátáról) – írta a kép alján hívás után a fixálóban, majd mosófürdőben úszó fotográfiák mindegyikén. Mindez akkor, amikor nem volt kismillió fénykép, fekete-fehér, később színes képeket tettünk egy-egy albumba. (Lehet, neked, vagy szüleidnek pontosan ő készítette ezeket a képeket Szovátán. Keress rá a régi albumokban!)
Tisztán emlékszem, miközben anyám nagyította a képeket, a vegyszer szaga bizsergette az orromat.
Le merem írni, több ezer képet, több szép emléket felidéző arcot rögzített, miközben havazott, vagy magasan állt a nap.
Később kaptam tőle egy Fed 5-ös fényképezőgépet, igazi szovjet darab volt vasból és üvegből. Ezt vittem magammal fotózni a nyári pionírtáborba, valahová az ukrán határ mellé. Nem emlékszem a település nevére, ha egyáltalán annak lehetne nevezni az erdőszéli bungalókból álló kis táborozóhelyet. Ez még az átkosban volt, valamikor 1989-ben. Nem is gondolkodtam sokat, hogy csak 36 kockám van, anyám adott filmet eleget. Most is őrzöm a szaploncai vidám temetőben, Nagybányán, tábor körüli események során készített papírképeket – a negatívokat már nem találtam meg.
Közben, amikor éppen nem volt játszanivalóm, fényképezni jártam anyámmal: halottas háznál, születésnapon, óvodai és iskolai eseménynél asszisztáltam. Talán ezek azok pillanatok, amelyek meghatározták a fotográfiához való későbbi kötődésemet.
* * *
2014-től a budapesti székhelyű Magyar Fotóművészek Világszövetségének, 2018-tól a Székelyvarsági Fotóműhely, 2025-től a székelyudvarhelyi Spektrum Fotó Egyesület tagja vagyok.
Kísérleti fotográfusi tevékenységem leginkább a lyukkamerázás, cianotípiázás terén érhető tetten. Folyamatosan fényképezek negatívra, és berendezett, állandó sötétkamrám van.
* * *
Csoportos kiállításokon Kanadától Budapestig, Franciaországtól Angliáig voltak láthatóak képeim.
Egyéni kiállítások:
2008 májusa – Nagygalambfalva – Falulesen címmel.
2008 novembere – Rothenburg (Németország) – Romatánc címmel
2009 októbere – Székelymagyaros, falu dokumentálása.
2013 augusztusa – Makó, Hagymatikum (Magyarország) – Vidéki kotta címmel.
2014 áprilisa – Székelyudvarhely, Retro Steak House – Napló címmel.
2014 szeptembere – Székelydobó, faludokumentálás kiállítása.
2021 novembere – Zenta – közös kiállítás Szentes Zágonnal – Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Művészeti karaván részeként – Agyagfalva–New York címmel.
2022 márciusa – Budapest, Unitárius Egyház kiállítóterme.
2023 decembere – Természet(l)esen címmel, Szováta, Kusztos Endre Képzőművészeti Galéria.
2024 októbere – Miesnapok címmel, Szováta, Kusztos Endre Képzőművészeti Galéria.
2025 augusztusa – Székelymagyarosi református templom.
Hivatkozások:
Facebook oldal: https://www.facebook.com/lorant.fulop
Instagram: https://www.instagram.com/florant2001
